Vállalati tudás – A cégé vagy a munkavállalóé?
Feltöltés dátuma:
Egy vállalat életében rendkívül fontos a jólképzett munkavállalók alkalmazása. Ha egy munkavállaló nem elég szakképzett és nincs meg a munka elvégzéséhez szükséges tudás, akkor a tevékenységéből fakadó eredmény rosszabb minőségű lesz, mint az általában elvárható, sőt akár előfordulhat az is, hogy a konkrét feladat el sem lesz végezve. Ezt persze evidens módon a munkaadók próbálják elkerülni, de legyen bármilyen színes egy önéletrajz, az igazi tudás léte a gyakorlat során fog kiderülni.
A tudás hatalom
Tegyük fel, hogy egy munkavállaló a megfelelő mértékben szakképzett és akár még túlképzett is. A vállalat úgy dönt, hogy alkalmazza és munkába is lép. Napokon belül már látható, hogy kiváló munkaerő és kevés idő elteltével már olyan folyamatokat dolgozott ki az egyes eljárásokhoz, amelyek a cég hatékonyságát jelentősen megnövelték. A munkatársak gyakran fordulnak hozzá segítségért, ugyanis hiába tanította meg vagy adta át a tudását, Ő tudja a legjobban, hogy azt milyen módon kell alkalmazni a teljes hatékonyság elérése érdekében.
Felmerül a kérdés: a tudás, amely szükséges volt ahhoz, hogy ilyen hatékonyságot érjen el a munkavállaló, ki birtokolja? A cégé a tudás vagy a munkavállalóé? Egyáltalán mit nevezünk tudásnak?
A tudás egy elméleten nyugvó, ám gyakorlatok során pontosított és felhalmozott képesség és/vagy kompetencia. A munkavállaló szemszögéből: oktatási intézményekben tanul, megtanulja az elméleti alapokat, majd a gyakorlatban élesíti azokat a munkahelyén.
Azt, hogy kié a tudás egy alkalmazás során, azt nagyon nehéz megmondani. Alapjáraton a munkavállalóé, akit pontosan a szóban forgó tudásáért vesznek fel egy munkahelyre, de miután alkalmazzák a vállalat / szervezet használja azt ki és élvezi annak a tudásnak az előnyeit, az eredményét. Ezzel együtt viszont, ha a munkahelyé lenne a tudás, miért lenne szükség a munkavállalóra az alkalmazása, majd a tudásának az átadása után? Ilyen módon elég nehéz elosztani a tudást a munkavállaló és a munkahely között. Amikor egy már alkalmazásban lévő személyt próbálja egy vállalat elcsábítani magához, akkor szintén az ő tudásáért akarja ezt megtenni.
Talán az lenne a legegyszerűbb módja az elválasztásnak, ha abban egyeznénk meg, hogy a munkavállalóé eredendően a tudás, de bizonyos időszakra (az alkalmazásának időszakára) „kölcsön adja” a munkahelynek, amely rendelkezni tud vele arra az időre. Miután a munkaviszony megszűnik, azután a tudás birtokosa viszi magával tudását a következő helyre, ahol szintén kölcsön fogja adni. Azt azért érdemes még figyelembe venni, hogy valamilyen féle tudásmaradék, tudásmorzsa maradni fog a cégnél, hiszen a cég is tanul a munkavállalótól, ez elkerülhetetlen.
Összességében megállapítható, hogy a tudás, mint tőke a mindenkori munkavállaló birtokában van, de az őt alkalmazó vállalat egy bizonyos időre hozzáférhet ehhez a már meglévő tudáshoz. Ezt a tudást pedig használhatja és élvezheti annak előnyeit, eredményét, viszont amint elválik egymástól a munkavállaló és a munkahely, a tudás is tovább fog állni a munkavállalóval egyetemben. Az a tény elkerülhetetlen, hogy adott mértékű tudásmorzsa a vállalat birtokában fog maradni, de csak akkor aknázható ki annak teljes mértékben a haszna, ha az eredeti tudásbirtokos biztosítja annak a meglétét és a megfelelő kihasználtságát.
Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Iratkozzon fel a hírlevelünkre, hogy elsőként értesülhessen legújabb projektjeinkről és technológiai újdonságainkról.
Információbiztonság - 41/2015 BM
Az emberi társadalom, amióta világ a világ, folyamatosan fejlődik, kutat, fedezz fel dolgokat. Mára technikai eszközök sokasága és ezzel együtt a digitális világhálózat milliónyi lehetséges változata áll rendelkezésünkre. A fejlődés mindig teremt új dolgokat, új ismereteket, új szakmákat és új törvényeket.
